A segítségnyújtás pszichológiája

Létezik-e önzetlen segítségnyújtás? Mi a határ az egészséges segítés és a kórós segítési „mánia” között?

Vannak helyzetek, amikor a legtöbben heves szívdobogással megmozgatunk mindent, csakhogy segítsünk a rászorulón. Ez lehet egészen kis dolog is, mint egy gyufa kölcsönadása, vagy saját élményünk elmondása megnyugtatásképp, de akár egy baleseti segítségnyújtás is.  Egy altruista személy, a nélkül segít másokon, hogy előnyre vagy haszonra számítana a tettéért cserébe, nagyobb kockázatot is hajlandó vállalni segítségnyújtáskor.  Talán a saját előny, haszon figyelmen kívül hagyása az a különbség, amellyel elválasztható a kétfajta segítségnyújtás. A határ viszont nem mindig éles.

Hisz a segítésnek van rejtettebb gyökere is, amikor valaki a múltban nem tudta megadni egy bizonyos helyzetben a megfelelő segítséget azoknak, akik rászorultak, így továbbviszi ezt a szándékát az élete más területeire is.

A túlzott segítési szándék adódhat alacsony önbecslésből is, a személy “hőstetteivel” szeretné kompenzálni azt a meg nem kapott figyelmet, dicséretet, ami élete korai szakaszában elszalasztottak megadni neki.

Barna Katalin, pszichológus