A tünetek a kedves olvasók számára köznapi nyelven íródtak, szakmai szempontokat figyelembe véve. Tágabb körű, akár orvostani szempontból valid leírás szakkönyvekből érhető el.
A szorongás az egyik leggyakoribb hangulatzavar. Klinikai értelemben vett szorongásról tehát akkor beszélünk, amikor állandósul a félelemérzetünk, vagy egy speciális helyzetben olyan erős félelmet érzünk, hogy képesek vagyunk elszaladni, kimenekülni és az azt követő 1-2 órában is erőteljesek ezek a negatív érzések. Léteznek specifikus fóbiák, mint például kutyától, póktól, zárt helységtől, tömegtől való félelem, illetve van általános szorongásérzet, ami akár egész napokon érzett aggodalmat, félelmet, bizonytalanságérzést jelenthet, amiből nem igazán tudjuk magunkat kibillenteni. A nem kezelt általános szorongás gyakran vezet pánikrohamhoz, ami lényegében nagyon éles menekülésvágy-érzet, heves szívdobogással, szájszárazsággal, lejárta után órákig rettenetes fáradtságérzést érezhetünk. A szorongás szinte minden fajtáját lehet kezelni szakember segítségével. Egyes helyzetekben fennmaradhatnak élénkebb félelemérzetek, ezeket megtanulhatjuk kontrollálni, hogy ne jelentsen számunkra életviteli nehézséget.
A szorongás terápiája igen sokrétű. Nagyon függ, hogy milyen jellegű, milyen intenzitású félelemről van szó. Specifikus szorongás, fóbiák esetén többnyire megtanítjuk a klienst felismerni a helyzeteket, amikor a félelem megjelenik, különféle technikákat tanulhat, melyekkel a félelmet, erős pánikérzetet csökkentheti. Általános szorongásnál inkább élettörténettel dolgozunk, megkeressük azokat a szorongásos „gócokat” gyerekkortól kezdődően, melyeket nem tudott feldolgozni a kliens, ezeket átértékeljük, így nagyobb valószínűséggel fogja megérteni, elfogadni vagy együtt élni velük, ezáltal kiegyensúlyozottabban, megküzdési mechanizmusokkal a „kezében” tud a jövőbeni stresszhelyzetek, nehézségek elé nézni.
– emocionális kifáradás – állandó fásultságérzés, fáradtság, energiahiány, nagyfokú ingerültség, úgy érzi, nincs ereje a mindennapokhoz
– elhatárolódás, elidegenedés – pesszimizmus érzése, frusztráció, indiferencia, a munka – akár munkahelyi, akár otthoni – elértéktelenedése, menekülés-érzet
– teljesítmény csökkenése – önértékelés és annak a „meg tudom oldani” érzés jelentős csökkenése, csökken a koncentráció, a kreativitás, a kommunikációs igény, csökken a spontenaitás
Okai közt megtaláljuk, a túlhajszoltságot, munkaidő-magánélet arányának a felborulását, az utóbbi rovására, kevés pihenőidőt, az idő nyomását, erős negatív érzéseket kiváltó hosszantartó eseményeket, megvetés vagy értékeltség hiánya, rossz munkahelyi viszonyok, vagy olyan személyiségjegyeket, mint a perfekcionizmus, kontrollfüggés, azonnali jutalom, elismerés vágya, túlzottan nagy elvárás igény, érzelmi instabilitás, gyenge stressz tűrő képesség. A burn out növeli a depresszió kialakulásának esélyét, ezért fontos elsősorban a fenti kiváltó okok mentén végiggondolnunk életünket, és változtatnunk, amin csak lehet. Pszichológus abban segíthet, hogy átértelmezzük negatív gondolatainkat, útmutatót adjon, miben változtathatunk és fogódzókat ahhoz, hogy hogyan tehetjük mindezt.