Az önismeret lényegében mindaz, amit magunkról tudunk összeségében, egyetlen szóval: az önmegértés. Mi az amitől jól döntök, mi az amitől magabiztosnak érezhetem magam egy-egy helyzetben, mi az amitől jól működök? Gyerekkorunkban sok esetben kapunk olyan visszajelzéseket, megerősítéseket, melyekkel fejlődhet az önismeretünk, kapunk olyan “eszközöket” is, amelyekkel a negatív eseményeket feldolgozhatjuk, melyekkel küzdhetünk. Vagy megtanulhatjuk, felfedezhetjük magunkat a későbbiekben, a megfelelő nyitottsággal. Egyes személyiségjellemzők változékonyabbak. Például kisgyerekkorban, serdülőkorban az érdeklődési irányok változékonyabbak – külső környezet és belső ösztönzők által befolyásolható az aktuális érdeklődési irány, valamint a képességek megbecsülését torzíthatják az iskolai tantárgyakban elért teljesítmények, tanári minősítések. A személyiség-összetevők nemcsak változhatnak, de fejleszthetők is. Az önismeret szerzésének egyik gátló tényezője, ha elfojtjuk érzelmeinket, ha nem akarunk, nem tudunk szembenézni önmagunkkal. Nemcsak a Jó van bennünk, hanem vannak Árnyoldalaink, melyeket meg kell tanuljunk elfogadni adott esetben kezelni, minimalizálni negatív hatásukat. Azzal, hogy tudatosítom és megismerem az Önmagamról alkotott képet, megtanulhatom “kezelni” magam, jobban fel tudom ismerni a nekem való helyzeteket, jobban tudok dönteni, könnyebben tudok a kevésbbé jó tulajdonságaimon változtatni. Mindez elengedhetetlen a Jólléthez.

Vagy úgy is kérdezhetnénk, „hogyan tartom fenn szorongásomat?” A normális félelem a mindennapi élet velejárója. Hasznos és szükségszerű, bizonyos esetekben életmentő érzelmi állapot. Mivel az ismeretlen veszélyeket rejthet magában, ilyen helyzetben a fokozott éberség, a készenléti állapot elengedhetetlen a megfelelő magatartásforma, reakció megválasztásához. Szorongásról akkor beszélünk, ha a félelemérzet állandó, napokig nem múlik el, vagy amikor előtör, órákig tart. Általában olyan testi tünetek kísérik, mint a gombócérzet a torokban, levegő utáni kapkodás, álmatlanság vagy éjszakai felriadás, állandó fáradtságérzet, mellkasi szorítás, tenyérizzadás vagy nagyon száraz bőr, szájszárazság, stb. A szorongásnak több, mint 50 testi tünete van, mindenkinél más-más tünet jellemző.

A szorongás az egyik leggyakoribb hangulatzavar. Klinikai értelemben vett szorongásról tehát akkor beszélünk, amikor állandósul a félelemérzetünk, vagy egy speciális helyzetben olyan erős félelmet érzünk, hogy képesek vagyunk elszaladni, kimenekülni és az azt követő 1-2 órában is erőteljesek ezek a negatív érzések. Léteznek specifikus fóbiák, mint például kutyától, póktól, zárt helységtől, tömegtől való félelem, illetve van általános szorongásérzet, ami akár egész napokon érzett aggodalmat, félelmet, bizonytalanságérzést jelenthet, amiből nem igazán tudjuk magunkat kibillenteni. A nem kezelt általános szorongás gyakran vezet pánikrohamhoz, ami lényegében nagyon éles menekülésvágy-érzet, heves szívdobogással, szájszárazsággal, lejárta után órákig rettenetes fáradtságérzést érezhetünk. A szorongás szinte minden fajtáját lehet kezelni szakember segítségével. Egyes helyzetekben fennmaradhatnak élénkebb félelemérzetek, ezeket megtanulhatjuk kontrollálni, hogy ne jelentsen számunkra életviteli nehézséget.

A szorongás terápiája igen sokrétű. Nagyon függ, hogy milyen jellegű, milyen intenzitású félelemről van szó. Specifikus szorongás, fóbiák esetén többnyire megtanítjuk a klienst felismerni a helyzeteket, amikor a félelem megjelenik, különféle technikákat tanulhat, melyekkel a félelmet, erős pánikérzetet csökkentheti. Általános szorongásnál inkább élettörténettel dolgozunk, megkeressük azokat a szorongásos „gócokat” gyerekkortól kezdődően, melyeket nem tudott feldolgozni a kliens, ezeket átértékeljük, így nagyobb valószínűséggel fogja megérteni, elfogadni vagy együtt élni velük, ezáltal kiegyensúlyozottabban, megküzdési mechanizmusokkal a „kezében” tud a jövőbeni stresszhelyzetek, nehézségek elé nézni.

Életbeli nehézséghez kötődő aggodalom, lehangoltság még nem depresszió. Ilyenkor is érdemes elgondolkodni, akár szakemberrel megbeszélni, hogyan tudjuk átvészelni az adott időszakot, de ez meg klinikai értelemben nem depresszió. Azt tartjuk, hogy a szorongást a jövőtől való félelem, a depressziót a múltban átélt veszteségérzet és az érzelmek elnyomása váltja ki. Lehet ez a veszteség elértéktelenedés, önazonosság elvesztése, új élethelyzetben a régi idillinek vélt helyzet keresése, munkahely elvesztése, gyerek kiröppenése a családi fészekből vagy traumatikus esemény (betegség, válás, haláleset) egyaránt.

A depresszió levert lelkiállapotot, reményvesztettséget jelent. Alvászavar, jelentős étvágycsökkenés vagy étvágynövekedés következik be. Gyakoriak az öngyilkossági fantáziák. Ingerlékenység és gátoltság váltakozása, fáradtság, energiátlanság érzése, értéktelenség érzés vagy ok nélküli önvád, csökken a koncentráció, a figyelem,  Azt érezhetjük, hogy nem tudunk dönteni olyan dolgokban sem, amelyekben máskor könnyedén tettük. Az életet sivárnak, nyomasztónak érzzük. Érdeklődésünk az élet minden területén jelentősen csökken. Jellemzően a szexualitás iránti érdeklődés is csökken. A rosszkedv, az átmeneti kedvetlenség, szomorúság, sírós hangulat még nem jelent betegséget, depressziót. Ellenben ha több héten keresztül, akár hónapokig észleljük a tüneteket, jelzés értékű. Depresszió esetében szinte mindig megjelennek az evési problémák (általában étvágytalanság), alvászavarok, folyamatos kimerültségérzet, végtagok nehézségérzete és nem utolsó sorban az öngyilkossági gondolatok. A depresszió kezelésében, legyen az súlyosabb formájú vagy szezonális (őszi, tavaszi depressziónak nevezett hangulatzavar) a fényterápia, a szabad levegőn való mozgás, séta aranyat érhet. Fontos a kliens terápiában való tartása, kisebb sikerélményekben való megerősítése, az, hogy a pszichológus rávegye a napi aktivitásra, célokat tűzzenek ki közösen, melyeket majd a kliens véghez is visz, fontos, hogy napi gyakorlatok legyenek és lassan felszínre kerüljenek a benne lévő féltve őrzött érzelmek.    

A burn out szindróma sok esetben hasonló tüneteket mutat a depresszióval. A burn out viszont inkább pszichikai kiégés, hátterében hosszantartó és erős intenzitású stressz áll, míg a depresszió esetében inkább a veszteség-élmény (bárminek az elvesztése, belső érték, motiváció, jólét, nem muszáj traumának lennie) a meghatározó. Burn out leginkább a sokat dolgozó (otthon vagy munkahelyen!), hosszas munkaprogrammal és nagy felelősséggel járó munkakörben dolgozók esetében, a kisgyermekes anyukák, nagycsaládos szülők esetében észlelhető. 3 fontos tényezőt találunk a burn out szindrómában:

– emocionális kifáradás – állandó fásultságérzés, fáradtság, energiahiány, nagyfokú ingerültség, úgy érzi, nincs ereje a mindennapokhoz

– elhatárolódás, elidegenedés – pesszimizmus érzése, frusztráció, indiferencia, a munka – akár munkahelyi, akár otthoni – elértéktelenedése, menekülés-érzet

– teljesítmény csökkenése – önértékelés és annak a „meg tudom oldani” érzés jelentős csökkenése, csökken a koncentráció, a kreativitás, a kommunikációs igény, csökken a spontenaitás

Okai közt megtaláljuk, a túlhajszoltságot, munkaidő-magánélet arányának a felborulását, az utóbbi rovására, kevés pihenőidőt, az idő nyomását, erős negatív érzéseket kiváltó hosszantartó eseményeket, megvetés vagy értékeltség hiánya, rossz munkahelyi viszonyok, vagy olyan személyiségjegyeket, mint a perfekcionizmus, kontrollfüggés, azonnali jutalom, elismerés vágya, túlzottan nagy elvárás igény, érzelmi instabilitás, gyenge stressz tűrő képesség. A burn out növeli a depresszió kialakulásának esélyét, ezért fontos elsősorban a fenti kiváltó okok mentén végiggondolnunk életünket, és változtatnunk, amin csak lehet. Pszichológus abban segíthet, hogy átértelmezzük negatív gondolatainkat, útmutatót adjon, miben változtathatunk és fogódzókat ahhoz, hogy hogyan tehetjük mindezt.

A tartós és erős stressz faktorok váltják ki, lényegében a test fizikai reakciójára adott pszichés válasz. A stressz csökkenti a kortizon hormon szintjét és a hipotalamus-hipofizis-mellékvese működését. E bonyolult működés következtében jóval kevesebb boldogsághormonjaink termelődnek, míg szervezetünknek az endorfin és a kortizon hormonok termelődéséhez, egyre több pihenésre van szüksége. Legtöbben azt gondoljuk, hogy ezt a periódust így végigviszem és minden helyre fog állni. Nagyon fontos, hogy ne jussunk krónikus fáradtság szintjére, mert szervezetünk akár kétszer olyan hosszú ideig is regenerálódhat, mint az előidézés folyamata. A pihenés és kikapcsolódás nem luxus! Egészségünket senki és semmiért nem érdemes kockára tegyük. Szakember abban segíthet, hogy újrafogalmazzuk életcéljainkat, meghúzzuk személyes határainkat, megoldásokat találjunk és eszközöket a stressz és belső elvárások csökkentésére.

Erre talán a legjobb képlet a következő: 33%-ban a pszichoterápiás technikától, 33%-ban a terapeuta személyétől (hogyan hat a kliensre a terapeuta személyisége), 33%-ban a kliens hozzáállásától, 1% pedig a véletlenszerű változásoktól. Minden fontos, minden számít. Számít a megfelelő pszichoterápiás technika kiválasztása, fontos a terapeuta hozzáállása, az, hogy ne tanáccsal lássa el a klienst, hanem vezesse rá a megoldásra, eszközt, mankót adjon problémái megoldására és számít a kliens nyitottsága, „vezethetősége”, az, hogy érvelésekkel, aktív részvétellel elfogadja a közös terápiás célkitűzéseket.