Gyakori kérdés, pontosan MI IS torténik a pszichológusnál. Az emberek nagy százaléka az első találkozótól tartózkodik, sokszor ezért is nem fordulnak szakemberhez, félnek, hogy mi is fog ott történni, mit KELL majd elmondjanak. Nos nem KELL olyan információt elmondani, amiről nem érzem azt, hogy el tudnám mondani 🙂

Az első ülés ismerkedés. A kliens elmondja a problémáját, azokat a nehézségeket melyekkel nehezebben bírkózik meg, a terapeuta felméri a beszélgetés közben milyen lelkiállapotban van a kliens, milyen mélységű nyomot hagyott egy adott történés vagy trauma a kliens éltében.

A további üléseken a beszélgetéseket konkrét pszichoterápiás technikák egészítik ki. Összegzünk néhány terápiás alaplépést és technikát:

1. Habár beszélgetésnek tűnik, az üléseken a kliens és a terapeuta is keményen dolgozik. A terapeutának percről percre követnie kell a kliens gondolatmentét, hisz pont a téves gondolatok leépítése, a negatív gondolatok megkérdőjelezése a tét. A kliens is dolgozik, terítére teszi féltve őrzött lelki kincseit, ami nagymennyiségű pszéchés energiákat emészt fel, sokszor saját komfortzónáját is
2. Hiedelmeket építünk le – a realitást a kliens sokszor más fényben érzékeli, félelmeivel ruházza fel a történteket, így teljesen másképp láthatja a valóságot. A terapeuta a meggyőzés eszközével dolgozik. Érvel, de az érvelésének nem tárgyi cáfolat a célja, nem azt bizonygatja, hogy a személy talán nem pontosan mondja el a történést, vagy elhallgat bizonyos részleteket. Az érvelés arra irányul, hogy indoklása nem következtetésen, hanem hiedelmeken alapszik, s ezek a hiedelmek a klienst inkább hátrányos helyzetbe hozzák.
3. A terapeuta nem ad konkrét tanácsot – habár a kliens néha „receptre” vágyik, még a legnagyobb tapasztalattal rendelkező terpeuta sem momdhatja meg, hogyan cselekedjen vagy gonolkodjon. A terapeuta szakmai eszközeivel VEZETI RÁ a klienst önmaga saját receptjére.
4. „Sablonok” devalválása – az ítéleti sztereotipeket megfosztjuk értéküktől, csökkentjük jelentőségüket. Nem könnyű dolog lehántani a sablon „tarka-barka köntösét”, ez azért is nehéz feladat, mert a személy indulatilag felértékeli, erkölcsi-esztétikai érzelmekkel színezi ki.
5. Negatív meglátásokat, gondolatokat kérdőjelezünk meg – a kliens egy-egy életviteli nehézséget, nehezebb állomást egész életére nézve meghatározónak érzi, nem látja, hogy mindemelett mennyit valósított meg, milyen jó történések valósultak meg.
6. Elfogadás – nehezebb élethelyzetekkel, traumákkal való érzelmi harc megszüntetése, elleneségeskedés, a Miért?-ek helyett a működő dolgokra koncentrálunk. Lassan megtanulunk nem csak a traumára koncentrálni.

Szerző: Barna Katalin pszichológus-pszichoterapeuta