Mi történik a pszichológusnál?

Gyakori kérdés, pontosan MI IS torténik a pszichológusnál. Az emberek nagy százaléka az első találkozótól tartózkodik, sokszor ezért is nem fordulnak szakemberhez, félnek, hogy mi is fog ott történni, mit KELL majd elmondjanak. Nos nem KELL olyan információt elmondani, amiről nem érzem azt, hogy el tudnám mondani 🙂

Az első ülés ismerkedés. A kliens elmondja a problémáját, azokat a nehézségeket melyekkel nehezebben bírkózik meg, a terapeuta felméri a beszélgetés közben milyen lelkiállapotban van a kliens, milyen mélységű nyomot hagyott egy adott történés vagy trauma a kliens éltében.

A további üléseken a beszélgetéseket konkrét pszichoterápiás technikák egészítik ki. Összegzünk néhány terápiás alaplépést és technikát:

1. Habár beszélgetésnek tűnik, az üléseken a kliens és a terapeuta is keményen dolgozik. A terapeutának percről percre követnie kell a kliens gondolatmentét, hisz pont a téves gondolatok leépítése, a negatív gondolatok megkérdőjelezése a tét. A kliens is dolgozik, terítére teszi féltve őrzött lelki kincseit, ami nagymennyiségű pszéchés energiákat emészt fel, sokszor saját komfortzónáját is
2. Hiedelmeket építünk le – a realitást a kliens sokszor más fényben érzékeli, félelmeivel ruházza fel a történteket, így teljesen másképp láthatja a valóságot. A terapeuta a meggyőzés eszközével dolgozik. Érvel, de az érvelésének nem tárgyi cáfolat a célja, nem azt bizonygatja, hogy a személy talán nem pontosan mondja el a történést, vagy elhallgat bizonyos részleteket. Az érvelés arra irányul, hogy indoklása nem következtetésen, hanem hiedelmeken alapszik, s ezek a hiedelmek a klienst inkább hátrányos helyzetbe hozzák.
3. A terapeuta nem ad konkrét tanácsot – habár a kliens néha „receptre” vágyik, még a legnagyobb tapasztalattal rendelkező terpeuta sem momdhatja meg, hogyan cselekedjen vagy gonolkodjon. A terapeuta szakmai eszközeivel VEZETI RÁ a klienst önmaga saját receptjére.
4. „Sablonok” devalválása – az ítéleti sztereotipeket megfosztjuk értéküktől, csökkentjük jelentőségüket. Nem könnyű dolog lehántani a sablon „tarka-barka köntösét”, ez azért is nehéz feladat, mert a személy indulatilag felértékeli, erkölcsi-esztétikai érzelmekkel színezi ki.
5. Negatív meglátásokat, gondolatokat kérdőjelezünk meg – a kliens egy-egy életviteli nehézséget, nehezebb állomást egész életére nézve meghatározónak érzi, nem látja, hogy mindemelett mennyit valósított meg, milyen jó történések valósultak meg.
6. Elfogadás – nehezebb élethelyzetekkel, traumákkal való érzelmi harc megszüntetése, elleneségeskedés, a Miért?-ek helyett a működő dolgokra koncentrálunk. Lassan megtanulunk nem csak a traumára koncentrálni.

Szerző: Barna Katalin pszichológus-pszichoterapeuta

A segítségnyújtás pszichológiája

A segítségnyújtás pszichológiája

Létezik-e önzetlen segítségnyújtás? Mi a határ az egészséges segítés és a kórós segítési “mánia” között?

Vannak helyzetek, amikor a legtöbben heves szívdobogással megmozgatunk mindent, csakhogy segítsünk a rászorulón. Ez lehet egészen kis dolog is, mint egy gyufa kölcsönadása, vagy saját élményünk elmondása megnyugtatásképp, de akár egy baleseti segítségnyújtás is.  Egy altruista személy, a nélkül segít másokon, hogy előnyre vagy haszonra számítana a tettéért cserébe, nagyobb kockázatot is hajlandó vállalni segítségnyújtáskor.  Talán a saját előny, haszon figyelmen kívül hagyása az a különbség, amellyel elválasztható a kétfajta segítségnyújtás. A határ viszont nem mindig éles.

Hisz a segítésnek van rejtettebb gyökere is, amikor valaki a múltban nem tudta megadni egy bizonyos helyzetben a megfelelő segítséget azoknak, akik rászorultak, így továbbviszi ezt a szándékát az élete más területeire is.

A túlzott segítési szándék adódhat alacsony önbecslésből is, a személy “hőstetteivel” szeretné kompenzálni azt a meg nem kapott figyelmet, dicséretet, ami élete korai szakaszában elszalasztottak megadni neki.

Barna Katalin, pszichológus

A pánikzavarról

Anikó pánikrohamokkal keres fel, állandóan rosszul érzi magát, légszomja van, szédül, homályosan lát és úgy érzi néha olyan gyorsan ver a szíve, hogy mindjárt leáll. A tünetek főleg akkor jelentkeznek, amikor egyedül marad otthon, ha autóban egyedül ül vagy ha tömegbe kell mennie. Ilyenkor rettenetesen szorong, levegő után kapkod, retteg attól, hogy leáll a szíve. Mivel nem tudja, mikor jöhet ismét a következő roham, az idő többségében állandóan szorong attól, hogy minden percben bekövetkezhet egy újabb roham.

A pánikroham hirtelen kialakuló, erős aggodalommal, katasztrófaérzéssel járó állapot, amelyben az alábbi fizikai tünetek közül legalább négy jelen van: heves szívdobogás, légszomj, szédülés, remegés, elhomályosult látás, émelygés, mellkasi fájdalom, végtagzsibbadás, derealizációs élmény. Mindenki életében előfordulhat szorongásos roham, pánik szindrómáról azonban csak akkor beszélünk, ha a rohamok bizonyos sűrűséggel ismétlődnek.

Pánikzavarban a félreértelmezett érzések súlyos következmények megfogalmazásaként jelennek meg, így például a kliens úgy értelmezi a légszomját, hogy le fog állni a légzése, a heves szívdobogást a közelgő infarktus jelének véli. A testi érzések fokozzák a szorongást, ez pedig felerősíti a tüneteket, amelyek végül a pánikrohamban tetőznek.

Az esetek nagy részében a pánikzavar különböző elkerülő viselkedésformákkal társul, melyek megnehezítik a mindennapi életvitelt. A személy erőteljesen szoronghat olyan eseményektől, helyzetektől, melyekből a nehéz kilépni, elmenekülni (agorafóbiával társuló pánikzavar). Így a nyílt terektől, nem meri egyedül elhagyni otthonát, nem tud tömegközlekedési eszközzel utazni, liftbe belépni. Pánikzavar agorafóbia nélkül is előfordulhat, ilyenkor a rohamok nem köthetők konkrét eseményekhez.

A pánikzavarra jellemző lehet a depressziós állapot is, hisz a személy nem lát kiutat a helyzetéből, tehetetlennek érzi magát, reménytelennek éli meg életét.

A pánikzavar pszichoterápiája a következő szempontokat veszi figyelembe:

– a kliens problémáinak megértése és a klienssel való megértetése, mely segítségével racionálisabb, „emberközelibb” képet kaphat arról, ami vele történik

– a problémák hátterében álló diszfunkcionális gondolatok, hiedelmek, meggyőződések feltárása és átdolgozása úgy lelki téren, mint a fizikai tünetekkel kapcsolatosan – a személy tapasztalni fogja, hogy nem következnek be azok a katasztrófák, amelyektől annyira fél (annyira gyorsan ver a szívem, hogy mindjárt belehalok)

– megküzdési mechanizmusainak bővítése, amelynek hozzásegítik a klienst új nézőpontok kialakításához (a szorongásba nem lehet belehalni, csak kellemetlen), illetve megtanítani, hogy esetleges rohamait hogyan kezelje (konkrét lépések az erős szorongás csökkentésére)

– különféle relaxációs technikák elsajátítása a vegetatív (testi) tünetek feletti kontroll megszerzésére, kikapcsolódásra

– azon fiziológiai állapotok feltárása, amelyek kapcsolatba hozhatók a pánikroham kialakulásával, így az alacsony cukorszint, túlzott koffein fogyasztás, hormonális változások is okozhatnak pánikzavarban is észlelt tüneteket.

Szerző: Barna Katalin 

Pánik. Pánikzavar.

A pánikzavarról

B. A. pánikrohamokkal keres fel, állandóan rosszul érzi magát, légszomja van, szédül, homályosan lát és úgy érzi néha olyan gyorsan ver a szíve, hogy mindjárt leáll. A tünetek főleg akkor jelentkeznek, amikor egyedül marad otthon, ha autóban egyedül ül vagy ha tömegbe kell mennie. Ilyenkor rettenetesen szorong, levegő után kapkod, retteg attól, hogy leáll a szíve. Mivel nem tudja, mikor jöhet ismét a következő roham, az idő többségében állandóan szorong attól, hogy minden percben bekövetkezhet egy újabb roham.

A pánikroham hirtelen kialakuló, erős aggodalommal, katasztrófaérzéssel járó állapot, amelyben az alábbi fizikai tünetek közül legalább négy jelen van: heves szívdobogás, légszomj, szédülés, remegés, elhomályosult látás, émelygés, mellkasi fájdalom, végtagzsibbadás, derealizációs élmény. Mindenki életében előfordulhat szorongásos roham, pánik szindrómáról azonban csak akkor beszélünk, ha a rohamok bizonyos sűrűséggel ismétlődnek.

Pánikzavarban a félreértelmezett érzések súlyos következmények megfogalmazásaként jelennek meg, így például a kliens úgy értelmezi a légszomját, hogy le fog állni a légzése, a heves szívdobogást a közelgő infarktus jelének véli. A testi érzések fokozzák a szorongást, ez pedig felerősíti a tüneteket, amelyek végül a pánikrohamban tetőznek.

Az esetek nagy részében a pánikzavar különböző elkerülő viselkedésformákkal társul, melyek megnehezítik a mindennapi életvitelt. A személy erőteljesen szoronghat olyan eseményektől, helyzetektől, melyekből a nehéz kilépni, elmenekülni (agorafóbiával társuló pánikzavar). Így a nyílt terektől, nem meri egyedül elhagyni otthonát, nem tud tömegközlekedési eszközzel utazni, liftbe belépni. Pánikzavar agorafóbia nélkül is előfordulhat, ilyenkor a rohamok nem köthetők konkrét eseményekhez.

A pánikzavarra jellemző lehet a depressziós állapot is, hisz a személy nem lát kiutat a helyzetéből, tehetetlennek érzi magát, reménytelennek éli meg életét.

A pánikzavar pszichoterápiája a következő szempontokat veszi figyelembe:

– a kliens problémáinak megértése és a klienssel való megértetése, mely segítségével racionálisabb, „emberközelibb” képet kaphat arról, ami vele történik

– a problémák hátterében álló diszfunkcionális gondolatok, hiedelmek, meggyőződések feltárása és átdolgozása, így a személy tapasztalni fogja, hogy nem következnek be azok a katasztrófák, amelyektől annyira fél (annyira gyorsan ver a szívem, hogy mindjárt belehalok)

– megküzdési mechanizmusainak bővítése, amelynek hozzásegítik a klienst új nézőpontok kialakításához (a szorongás nagyon kellemetlen, de nem halunk bele), megtanítjuk esetleges rohamait hogyan kezelje

– különféle relaxációs technikák elsajátítása a vegetatív (testi) tünetek feletti kontroll megszerzésére, kikapcsolódásra

– azon fiziológiai állapotok feltárása, amelyek kapcsolatba hozhatók a pánikroham kialakulásával, így az alacsony cukorszint, túlzott koffein fogyasztás, hormonális változások is okozhatnak pánikzavarban is észlelt tüneteket.

Szerző: Barna Katalin pszichológus-pszichoterapeuta

A generalizált szorongásról

A generalizált szorongásban szenvedők általában meghatározatlan dolgok miatt szoronganak, számos olyan dolog van amitől félnek, szorongásuk nem köthető bizonyos helyzetekhez. Szoronganak a házból való kimenéstől, a bevásárlóközpontba, tömegbe való bekerülésig, az egyedülléttől, a szorongástól való félelemtől.

Nehezen tudják lenyugtatni magukat, az idő többségében félelem uralkodik rajtuk. Ehhez hangulati ingerlékenység, baljóslatú előérzetek, koncentrációzavar, állandó fáradtság, izomfeszültség, alvászavarok társulnak, sokszor mintha külső szemlélői lennének a velük történteknek. Testi tünetek közül szapora szívverésről, nehézlégzésről, szájszárazságról számolnak be legtöbbször a szorongók, gombócot éreznek torkukban, hol kipirultnak, hol túlságosan sápadtnak érzik magukat.

Generalizált szorongást számos dolog kiválthat, így veszteségek (család, munka, anyagi), élethelyzeti válságok, társ és intimitás hiánya, alacsony önértékelés, túlzott perfekcionizmus, tartós stressz vagy éppen egy túlvédő család, aki nehezményezi a fiatal egyén leválását a szüleiről.

A generalizált szorongás együtt járhat depresszióval is. Ilyenkor súlyosbíthatja a tüneteket a nagyfokú lehangoltság és életkedvtelenség.

A generalizált szorongásos zavar akaraterővel ritkán küzdhető le, hisz nem felszíni problémákról van szó, hanem mélyebb, a személy életében nem is mindig tudatos vagy aktív dolog váltja ki, ezért a fenti tünetek megjelenése esetén célszerű szakemberhez fordulni.

A terápia során a szakember élettörténeti feltárást végez, a klienssel közösen megkeresik a “szorongásos gócpontokat”, melyek a szorongás alapját képezhetik.

A kliens azáltal, hogy szembenéz problémáival és elfogadja ezeket, hasznos probléma-megoldási stratégiákra tehet szert, én-megerősítést nyer, képesebbnek, erősebbnek fogja megélni magát úgy a mindennapi problémák megoldásában, mint lelki szinten. Nem minden kis szorongásos érzés patológiás eredetű, sőt nagyon sokunknál néha-néha felbukkan egy-egy szorongásos érzés, ami el is múlik, mert van rá stratégiánk mellyel “megoldjuk”. A szorongásban szenvedők pont ezeket a megküzdő mechanizmusoknak nevezett stratégiákat kell újratanulják és adaptálják a saját életükben, hogy a megfelelő helyzetben használni tudják. Ilyen megküzdő stratégiák lehetnek:

– általános szorongásérzet csökkentése relaxációval, imaginációval

– annak a ténynek az elfogadása, hogy mindenki szoronghat, mindenkinek lehet rossz napja

– “én is ugyanolyan ember vagyok, mint más”

– helyzetfüggő konkrét problémamegoldások: “mit csinálok, ha ez történik?”

A terápia ideje és intenzitása egyénfüggő, van akinél egy-másfél évig tartó pszichoterápia vagy súlyosabb tünetek esetén gyógyszeres kiegészítés is szükséges ahhoz, hogy túllépjen a szorongásos epizódon, függ attól is, hogy mennyi ideje állnak fenn a tünetek, hisz idővel a belső problémák halmozódnak, nehezebb őket feldolgozni.

Szerző: Barna Katalin pszichológus-pszichoterapeuta