A segítségnyújtás pszichológiája

A segítségnyújtás pszichológiája

Létezik-e önzetlen segítségnyújtás? Mi a határ az egészséges segítés és a kórós segítési “mánia” között?

Vannak helyzetek, amikor a legtöbben heves szívdobogással megmozgatunk mindent, csakhogy segítsünk a rászorulón. Ez lehet egészen kis dolog is, mint egy gyufa kölcsönadása, vagy saját élményünk elmondása megnyugtatásképp, de akár egy baleseti segítségnyújtás is.  Egy altruista személy, a nélkül segít másokon, hogy előnyre vagy haszonra számítana a tettéért cserébe, nagyobb kockázatot is hajlandó vállalni segítségnyújtáskor.  Talán a saját előny, haszon figyelmen kívül hagyása az a különbség, amellyel elválasztható a kétfajta segítségnyújtás. A határ viszont nem mindig éles.

Hisz a segítésnek van rejtettebb gyökere is, amikor valaki a múltban nem tudta megadni egy bizonyos helyzetben a megfelelő segítséget azoknak, akik rászorultak, így továbbviszi ezt a szándékát az élete más területeire is.

A túlzott segítési szándék adódhat alacsony önbecslésből is, a személy “hőstetteivel” szeretné kompenzálni azt a meg nem kapott figyelmet, dicséretet, ami élete korai szakaszában elszalasztottak megadni neki.

Barna Katalin, pszichológus

A pánikzavarról

Anikó pánikrohamokkal keres fel, állandóan rosszul érzi magát, légszomja van, szédül, homályosan lát és úgy érzi néha olyan gyorsan ver a szíve, hogy mindjárt leáll. A tünetek főleg akkor jelentkeznek, amikor egyedül marad otthon, ha autóban egyedül ül vagy ha tömegbe kell mennie. Ilyenkor rettenetesen szorong, levegő után kapkod, retteg attól, hogy leáll a szíve. Mivel nem tudja, mikor jöhet ismét a következő roham, az idő többségében állandóan szorong attól, hogy minden percben bekövetkezhet egy újabb roham.

A pánikroham hirtelen kialakuló, erős aggodalommal, katasztrófaérzéssel járó állapot, amelyben az alábbi fizikai tünetek közül legalább négy jelen van: heves szívdobogás, légszomj, szédülés, remegés, elhomályosult látás, émelygés, mellkasi fájdalom, végtagzsibbadás, derealizációs élmény. Mindenki életében előfordulhat szorongásos roham, pánik szindrómáról azonban csak akkor beszélünk, ha a rohamok bizonyos sűrűséggel ismétlődnek.

Pánikzavarban a félreértelmezett érzések súlyos következmények megfogalmazásaként jelennek meg, így például a kliens úgy értelmezi a légszomját, hogy le fog állni a légzése, a heves szívdobogást a közelgő infarktus jelének véli. A testi érzések fokozzák a szorongást, ez pedig felerősíti a tüneteket, amelyek végül a pánikrohamban tetőznek.

Az esetek nagy részében a pánikzavar különböző elkerülő viselkedésformákkal társul, melyek megnehezítik a mindennapi életvitelt. A személy erőteljesen szoronghat olyan eseményektől, helyzetektől, melyekből a nehéz kilépni, elmenekülni (agorafóbiával társuló pánikzavar). Így a nyílt terektől, nem meri egyedül elhagyni otthonát, nem tud tömegközlekedési eszközzel utazni, liftbe belépni. Pánikzavar agorafóbia nélkül is előfordulhat, ilyenkor a rohamok nem köthetők konkrét eseményekhez.

A pánikzavarra jellemző lehet a depressziós állapot is, hisz a személy nem lát kiutat a helyzetéből, tehetetlennek érzi magát, reménytelennek éli meg életét.

A pánikzavar pszichoterápiája a következő szempontokat veszi figyelembe:

– a kliens problémáinak megértése és a klienssel való megértetése, mely segítségével racionálisabb, „emberközelibb” képet kaphat arról, ami vele történik

– a problémák hátterében álló diszfunkcionális gondolatok, hiedelmek, meggyőződések feltárása és átdolgozása úgy lelki téren, mint a fizikai tünetekkel kapcsolatosan – a személy tapasztalni fogja, hogy nem következnek be azok a katasztrófák, amelyektől annyira fél (annyira gyorsan ver a szívem, hogy mindjárt belehalok)

– megküzdési mechanizmusainak bővítése, amelynek hozzásegítik a klienst új nézőpontok kialakításához (a szorongásba nem lehet belehalni, csak kellemetlen), illetve megtanítani, hogy esetleges rohamait hogyan kezelje (konkrét lépések az erős szorongás csökkentésére)

– különféle relaxációs technikák elsajátítása a vegetatív (testi) tünetek feletti kontroll megszerzésére, kikapcsolódásra

– azon fiziológiai állapotok feltárása, amelyek kapcsolatba hozhatók a pánikroham kialakulásával, így az alacsony cukorszint, túlzott koffein fogyasztás, hormonális változások is okozhatnak pánikzavarban is észlelt tüneteket.

Szerző: Barna Katalin 

Mi történik a pszichológusnál?

Gyakori kérdés, pontosan MI IS torténik a pszichológusnál. Az emberek nagy százaléka az első találkozótól tartózkodik, sokszor ezért is nem fordulnak szakemberhez, félnek, hogy mi is fog ott történni, mit KELL majd elmondjanak. Nos nem KELL olyan információt elmondani, amiről nem érzem azt, hogy el tudnám mondani 🙂

Az első ülés ismerkedés. A kliens elmondja a problémáját, azokat a nehézségeket melyekkel nehezebben bírkózik meg, a terapeuta felméri a beszélgetés közben milyen lelkiállapotban van a kliens, milyen mélységű nyomot hagyott egy adott történés vagy trauma a kliens éltében.

A további üléseken a beszélgetéseket konkrét pszichoterápiás technikák egészítik ki. Összegzünk néhány terápiás alaplépést és technikát:

1. Habár beszélgetésnek tűnik, az üléseken a kliens és a terapeuta is keményen dolgozik. A terapeutának percről percre követnie kell a kliens gondolatmentét, hisz pont a téves gondolatok leépítése, a negatív gondolatok megkérdőjelezése a tét. A kliens is dolgozik, terítére teszi féltve őrzött lelki kincseit, ami nagymennyiségű pszéchés energiákat emészt fel, sokszor saját komfortzónáját is
2. Hiedelmeket építünk le – a realitást a kliens sokszor más fényben érzékeli, félelmeivel ruházza fel a történteket, így teljesen másképp láthatja a valóságot. A terapeuta a meggyőzés eszközével dolgozik. Érvel, de az érvelésének nem tárgyi cáfolat a célja, nem azt bizonygatja, hogy a személy talán nem pontosan mondja el a történést, vagy elhallgat bizonyos részleteket. Az érvelés arra irányul, hogy indoklása nem következtetésen, hanem hiedelmeken alapszik, s ezek a hiedelmek a klienst inkább hátrányos helyzetbe hozzák.
3. A terapeuta nem ad konkrét tanácsot – habár a kliens néha „receptre” vágyik, még a legnagyobb tapasztalattal rendelkező terpeuta sem momdhatja meg, hogyan cselekedjen vagy gonolkodjon. A terapeuta szakmai eszközeivel VEZETI RÁ a klienst önmaga saját receptjére.
4. „Sablonok” devalválása – az ítéleti sztereotipeket megfosztjuk értéküktől, csökkentjük jelentőségüket. Nem könnyű dolog lehántani a sablon „tarka-barka köntösét”, ez azért is nehéz feladat, mert a személy indulatilag felértékeli, erkölcsi-esztétikai érzelmekkel színezi ki.
5. Negatív meglátásokat, gondolatokat kérdőjelezünk meg – a kliens egy-egy életviteli nehézséget, nehezebb állomást egész életére nézve meghatározónak érzi, nem látja, hogy mindemelett mennyit valósított meg, milyen jó történések valósultak meg.
6. Elfogadás – nehezebb élethelyzetekkel, traumákkal való érzelmi harc megszüntetése, elleneségeskedés, a Miért?-ek helyett a működő dolgokra koncentrálunk. Lassan megtanulunk nem csak a traumára koncentrálni.

Szerző: Barna Katalin pszichológus-pszichoterapeuta

A boldogságprogramról

A boldogság tanulható

„A boldog élethez az egyik legfontosabb képesség a jelen pillanatban maradás képessége.” Carl Rogers

A pozitív pszichológia kutatásai egyértelműen kimutatják, hogy a boldogság egy megtanulható, gyakorlással kifejleszthető képesség, amit bárki, bármikor képes elsajátítani. Napi rendszeres gyakorlással beépíthető a mindennapjainkba. A boldogság nemcsak egy jó érzés. Számos kutatás igazolja, hogy a boldogabb emberek egészségesebbek, és tovább élnek, mint boldogtalan társaik. A szorongás, depresszió, pesszimizmus napi gyakorlása betegséget és rövidebb életet eredményez. Optimista és pozitív érzelmek erős védelmet jelentenek az érrendszernek, megóvnak minket a szívbetegségtől, infarktustól, csökkentik a vérnyomást. Bizonyított tény, hogy a pozitív gondolatok 50 %-ban csökkentik az érrendszeri betegségek kialakulásának esélyét.

A legtöbb ember azt hiszi, akkor lesz boldog, ha sikeressé válik. Pszichológusok és ideggyógyászok kimutatták, a gyakorlatban pont fordítva működünk: a boldogság hozza az életünkbe a szerencsét és a sikerességet. Amikor pozitívak vagyunk, agyunk sokkal jobban motivált a kreativitásra, energikussá, produktívvá válunk. Bizonyított tény, hogy a boldog emberek szerencsésebbek, hiszen aki pozitívan gondolkodik és optimista, a kevésbé pozitív életeseményekben is meglátja a jót. Minél több életeseményben érezzük a pozitivitást, annál többször vonzhatjuk be a váratlan pozitív életeseményt, amit úgy hívunk: szerencse.

A hála gyakorlása boldogabb élet kulcsa

Amikor hálásak vagyunk, jobban szerethetőek leszünk, és jobban befogadóak az élet adta örömökre. A hála napi szintű gyakorlása, segít pozitívan látni mindennapjainkat, segít csökkenteni a stressz okozta feszültséget. A hála gyakorlása stresszoldó, optimizmust erősítő hatékony folyamat. Légy hálás, hogy hálálkodhatsz! A pozitív pszichológia kutatásai egyértelműen kimutatják, hogy a boldogság egy megtanulható, gyakorlással kifejleszthető képesség, amit bárki, bármikor képes elsajátítani. Napi rendszeres gyakorlással beépíthető a mindennapjainkba.

temakorok

http://boldogsagprogram.hu/

Pánik. Pánikzavar.

A pánikzavarról

B. A. pánikrohamokkal keres fel, állandóan rosszul érzi magát, légszomja van, szédül, homályosan lát és úgy érzi néha olyan gyorsan ver a szíve, hogy mindjárt leáll. A tünetek főleg akkor jelentkeznek, amikor egyedül marad otthon, ha autóban egyedül ül vagy ha tömegbe kell mennie. Ilyenkor rettenetesen szorong, levegő után kapkod, retteg attól, hogy leáll a szíve. Mivel nem tudja, mikor jöhet ismét a következő roham, az idő többségében állandóan szorong attól, hogy minden percben bekövetkezhet egy újabb roham.

A pánikroham hirtelen kialakuló, erős aggodalommal, katasztrófaérzéssel járó állapot, amelyben az alábbi fizikai tünetek közül legalább négy jelen van: heves szívdobogás, légszomj, szédülés, remegés, elhomályosult látás, émelygés, mellkasi fájdalom, végtagzsibbadás, derealizációs élmény. Mindenki életében előfordulhat szorongásos roham, pánik szindrómáról azonban csak akkor beszélünk, ha a rohamok bizonyos sűrűséggel ismétlődnek.

Pánikzavarban a félreértelmezett érzések súlyos következmények megfogalmazásaként jelennek meg, így például a kliens úgy értelmezi a légszomját, hogy le fog állni a légzése, a heves szívdobogást a közelgő infarktus jelének véli. A testi érzések fokozzák a szorongást, ez pedig felerősíti a tüneteket, amelyek végül a pánikrohamban tetőznek.

Az esetek nagy részében a pánikzavar különböző elkerülő viselkedésformákkal társul, melyek megnehezítik a mindennapi életvitelt. A személy erőteljesen szoronghat olyan eseményektől, helyzetektől, melyekből a nehéz kilépni, elmenekülni (agorafóbiával társuló pánikzavar). Így a nyílt terektől, nem meri egyedül elhagyni otthonát, nem tud tömegközlekedési eszközzel utazni, liftbe belépni. Pánikzavar agorafóbia nélkül is előfordulhat, ilyenkor a rohamok nem köthetők konkrét eseményekhez.

A pánikzavarra jellemző lehet a depressziós állapot is, hisz a személy nem lát kiutat a helyzetéből, tehetetlennek érzi magát, reménytelennek éli meg életét.

A pánikzavar pszichoterápiája a következő szempontokat veszi figyelembe:

– a kliens problémáinak megértése és a klienssel való megértetése, mely segítségével racionálisabb, „emberközelibb” képet kaphat arról, ami vele történik

– a problémák hátterében álló diszfunkcionális gondolatok, hiedelmek, meggyőződések feltárása és átdolgozása, így a személy tapasztalni fogja, hogy nem következnek be azok a katasztrófák, amelyektől annyira fél (annyira gyorsan ver a szívem, hogy mindjárt belehalok)

– megküzdési mechanizmusainak bővítése, amelynek hozzásegítik a klienst új nézőpontok kialakításához (a szorongás nagyon kellemetlen, de nem halunk bele), megtanítjuk esetleges rohamait hogyan kezelje

– különféle relaxációs technikák elsajátítása a vegetatív (testi) tünetek feletti kontroll megszerzésére, kikapcsolódásra

– azon fiziológiai állapotok feltárása, amelyek kapcsolatba hozhatók a pánikroham kialakulásával, így az alacsony cukorszint, túlzott koffein fogyasztás, hormonális változások is okozhatnak pánikzavarban is észlelt tüneteket.

Szerző: Barna Katalin pszichológus-pszichoterapeuta